A karbamidciklus idült zavarai (UCD-k) – kiváltó okok és klinikai megjelenés1
- A karbamidciklus idült zavarai (UCD-k) rendkívül ritka, súlyos és életveszélyes rendellenességek, amelyek a karbamidciklusban részt vevő, az ammóniát húgysavvá alakító valamely enzim vagy transzporter örökölt hiányát takarják
- Az enzimek vagy transzporterek hiánya vagy súlyos diszfunkciója az ammónia toxikus mennyiségű felhalmozódásához vezet az érintett betegek véráramában vagy agyában
- Hat különböző típusú UCD-t különböztetünk meg a karbamidciklusban részt vevő enzimek alapján:
- NAGS – N-acetil-glutamát-szintáz hiány*
- CPS 1 – karbamoil-foszfát-szintetáz I hiány
- OTC – ornitin-karbamoil-transzferáz hiány
- ASS – argininoszukcinát-szintetáz hiány, más nevén 1-es típusú citrullinaemia
- ASL – argininoszukcinát-liáz hiány, más nevén arginoszukcinát aciduria
- ARG – argináz hiány
- UCD-ként tartják számon két enzimtranszporter hiányát is:
- HHH – ornitin-transzlokáz hiány, más néven hyperammonaemia-hyperornitinaemia-homocitrullinaemia szindróma
- CTLN2 – citrin vagy 2-es típusú citrullinaemia hiány*
- Bár genetikailag eltérőek, az UCD-k fontos közös jellemzőkkel rendelkeznek, ezért jellemzően egy csoportként kezelendőek
- Az UCD-k 35 000 emberből hozzávetőleg 1-et érintenek, a tünetek egyénenként változóak lehetnek, és különböző életkorban jelenhetnek meg
* Vegye figyelembe, hogy a RAVICTI nem rendelkezik engedéllyel a NAGS és CTLN2 kezelésére
Karbamid ciklus
6 Enzim
NAGS = N-acetil-glutamát-szintáz
CPS1 = karbamoil-foszfát-szintetáz I
OTC = ornitin-karbamoil-transzferáz
ASS = argininoszikcinát-szintetáz
ASL = argininoszukcinát-liáz
ARG = argináz
1 Hordozó
ORNT1 = ornitin/citrullin antiporter
Az ammóniaszint és a klinikai tünetek közti összefüggés
- Az ammóniaszint növekedése hozzájárul a jellemző tünetek kialakulásához, ami kezelés nélkül hyperammonaemiás krízishez vezet.1,2
- Az érintett újszülöttek korai jelei nem specifikusak, azonban gyorsan eljuthatnak a kómáig és a halálig.3,4
- A krónikus hyperammonaemia hatása lehet enyhe és nem specifikus, ami elrejtheti az UCD-k progresszív kockázatait.3,5,6
- A betegség megjelenésekori életkortól függetlenül minden UCD-vel diagnosztizált beteg esetén fennál a súlyos neurológiai következmények és a korai elhalálozás veszélye.4,6
Ammónia
(µmol/l)
>250
ULN felett
ULN
Lehetséges tünet(ek)
Hyperammonaemiás kóma
- Kóma
- Agyi oedema
- Pszichiátriai tünetek (hallucináció, paranoia, mánia)
- Aluszékonyság
- Levertség
- Hányás
- Progresszív rossz étvágy
Enyhe tünetek
Normálérték
ULN = Upper Limit of Normal. ULN is individually defined for each hospital laboratory.
In the Ravicti clinical trials the ULN was defined as 35 μmol/l.7
Ammonia (NH3)
(umol/l)
>250
61-200
36-60
≤35
(ug/dl)
>450
110-360
65-108
≤63
>450
Potential symptom(s)
Hyperammonaemic coma
Coma
Cerebral oedema
Vomiting
Disorientation
Somnolence
Lethargy
Irritability
Anorexia
Subclinical hyperammonaemia
Normal
Az ammóniaszint növekedésének következményei megjósolhatatlanok
- Az ammóniaszint 10-szeres mértékben változhat a nap során.8
- A hyperammonaemiát normál életesemények is kiválthatják,
mint a betegség, az alkoholfogyasztás, a terhesség, a műtétek és a balesetek.9-10
A karbamidciklus rendellenességeinek idült zavarainak kezelése
Az UCD-k tartós kezelésének célja, hogy az ammónia szintjét biztonságos szinten tartsa a véráramban, stabilizálja az emésztést, megszűntesse a krónikus komplikációkat, valamint normális fejlődést és növekedést érjen el.11 A hosszú távú kezelés az étkezéssel bevitt protein csökkentését, gyógyszereket (pl. ammónia-megkötők), az esszenciális aminosavak, vitaminok és nyomelemek pótlását tartalmazza. Egyes betegek esetén kiegészítő kezelésként alkalmazható dialízis vagy májátültetés.11 A RAVICTI® (glicerin-fenilbutirát) ammónia-megkötő kezelés, amely bármely életkorban alkalmazható UCD-kkel diagnosztizált betegeknél, célja, hogy lehetővé tegye a könnyű szedést és a kezelés betartását.7,12
Referencia:
1. Summar M, Tuchman M. J Pediatr. 2001;138(1):6–10.
2. Häberle J et al. J Inherit Metab Dis. 2019;1–39.
3. Ah Mew N et al. In: Pagon RA, et al, eds. GeneReviews. Seattle, WA: University of Washington, Seattle; 2015. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK1217/. Utolsó letöltés: 2020-10-21.
4. Cohn RM et al. Clin Pediatr (Phila). 2004;43:683-689.
5. Gropman AL et al. Metab Brain Dis. 2013;28:269–275.
6. Häberle J et al. Orphanet J Rare Dis. 2012;7:32.
7. Diaz GA et al. Hepatology. 2013;57(6):2171–2179.
8. Mokhtarani M et al. Mol Genet Metab. 2012;107:308–314.
9. Summar ML et al. Acta Paediatr. 2008;97:1420–1425.
10. McGuire PJ et al. J Pediatr. 2013;163:1705–1710.
11. Häberle Jz, McCandless S. Orphan drugs in development for UCDs, Orphan Drugs Research and Reviews 2014.
12. Summary of Product Characteristics RAVICTI.